Mióta kedd hajnalban hazajöttem, nem sok kedvem volt blogolni (és időm se). De most rászántam magam.

Sokminden történt az utolsó bejegyzésem óta, ami több mint egy hete esett meg :) Ezért szégyenlem is magam,mert nem tartottam az ígéretem,hogy rendesen fogok blogolni kintről is. De annyira lassú volt a net, és annyira kevés volt az időm netezni, hogy nem bírtam rávenni magam, hogy a gép előtt töltsem a legtöbb időt. Amikor meg neteztem akkor mailt írtam a családomnak, és a barátoknak, vagy épp skype-on beszéltem Anyáékkal.

Nagyon nehéz volt hazajönni... Az utolsó két napban mindenen elbőgtem magam :) De ehhez már hozzászoktam, mert legutóbb is ugyanez történt :) Vasárnap még az utazás előtti nap kimentünk a tengerre Keresztanyuval kettesben. És aznap valahogy Majdi-vel (az úszómesterem :) a második :) megváltozott a dolog. Előtte pár nappal kivoltam borulva, de aztán átgondoltam a dolgot, és most tartjuk a kapcsolatot. Sms, telefon... Hiányzik, nagyon! De ő ott van, én pedig itt...Ez így nagyon rossz. Erről a témáról most nem is tudok többet írni...

Amióta hazajöttem szerencsére minden este van dolgom, így nincs időm itthon ülni és gondolkodni, legfőképpen szomorkodni. Nagyon nehéz visszaszoknom az itthoni hétköznapokhoz, még egy két hétig biztos nem is fog sikerülni... De rajta vagyok az ügyön! Muszáj! De vannak terveim, amikről még most nem beszélnék :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.