Nem értem miért van az, hogy néha olyan nehezen bírok leülni és írni, máskor meg olyan simán megy... Ennek a bejegyzésnek már többször nekikészülődtem, de nem jött össze. Lehet hogy most se fog :)
Ma egész nap itthon voltam, és ilyenkor mindig agyalok... Úgy volt, hogy megyünk Kláráékhoz, de mégsem. Reggel viszont 5kor kelek, mert 6ra megyünk a reptérre Helgáért. Úgyhogy korán le kéne feküdnöm, és kipihennem magam.
De össze-vissza kavarognak a fejemben a gondolatok.
Tegnap megint találkoztunk... És megint nagyon jól éreztem magam. De azthiszem ez a tempó kicsit gyors... De lehet hogy ez normális így, csak mivel annyira nem vagyok ehhez hozzászokva,azért kételkedem ennyire. Basszus, de jó lenne, ha Móni itthon lenne... Ma két szót beszéltünk msn-en, de mennie kellett, mert Daviddel mentek valahova. Így nemtudtunk beszélni erről. De ő azthiszem az egyetlen, akivel ezekről a dolgokról nyíltan, és tényleg őszintén tudok beszélni. (és ő van legtávolabb is...milyen igazságtalan az élet...) Bár itthon lenne még, és csak át kéne sétálnom hozzá a szomszéd utcába, és kiülnénk a kertbe, és átbeszélnénk a dolgokat. De ez nem kivitelezhető. Így marad a skype és msn. Holnapra megbeszéltük, hogy skypeolunk, de az se ugyanaz azért... Na mindegy.
Sokszor túl gyanakvónak érzem magam, és érzem hogy kétségeim vannak... De nemtudom hogy tudnám elkergetni ezeket a gondolatokat... Így nem állhatok neki már az elején... Ezen változtatnom kell.

bejegyzés VÉGE....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.